Guppi

Nos, akkor bele is kezdhetnék a fő témába. 

Ország: Állatok

Törzs: Gerinchúrosok

Altörzs: Gerincesek

Osztály: Csontos halak

Rend: Fogaspontyalakúak

Család: Elevenszülő fogaspontyfélék

Faj: P. Reticulata 

 

 

Élőhelyei:

Eredeti élőhelye Dél-Amerika északi része, és Közép-Amerika déli részei. Az országok között lehet Venezuelát, Barbadost, Grenada szigetét is említeni. 

 

 

Megjelenés:

A nőstények nagyobbak mint a hímek, körülbelül 6 centisek, teltebbek. Farkuk nem olyan színes, habár vannak színesebb nőstények, és fakóbb színezetű hímek is. Hasuk végén terhességi folt található. A terhességet nem az jelzi, ha a folt nagyon nagy, hanem ha fekete, és a nőstény fel-alá úszkál az akvárium fala előtt. A hímek farok formája sokféle lehet:

A "fajta" témakörben láthatunk néhány jellemző színt a guppiknál. Persze ez nem mondja ki azt, hogy ennél több színezet nincs is, mert bármelyik színezetű hím párosodhat egy másfajta nősténnyel, és abból új, le sem írt színezetű egyedek jöhetnek a világra. 

 

Tartás:

Ha kicsiket akarunk, és nem akarunk állatkínzók lenni akkor 40 literre maximum 5 guppit vegyünk. Úgy érdemes számolni (ha több hímet is akarunk), hogy egy hímre 3 nőstényt. Mert ha 1 nőstényre 1-nél több hím jutna, akkor az a nőtény enni sem tudna, hiszen folyamatosan zaklatnák a hímek. Nekem például 6 nőstény jut egy hímre, és így is folyamatosan szülnek. Más halakkal, amelyek szeretnek csipkelődni (pl.: díszmárnák) ne tartsuk együtt, ugyancsak veszélyes sügérekkel tartani (pl.:vitorláshal), hiszen az ebédnek tekinthetik őket. Bettával is nehéz tartani, viszont más elevenszülő fogaspontyokkal (platti, molly, xifo) együtt tartva csinos kis akváriumot lehet létrehozni. Kedveli a savanykás (6,5 pH-s) vizet, sőt a kicsit sós (brakkvizeket) is. A hőmérsékletre nem nagyon kényes 18-29°C között teljesen jól érzi magát. Szereti a növényes akváriumot nyílt részekkel.

 

Étrend:

A guppik tulajdonképpen  mindenevők. Egyaránt megehetik az algát az akvárium faláról, vagy "lelegelhetik" a lágyabb levelű növényeinket, erre vigyázni kell. Tubifexet, és a műeleséget is szívesen eszik. Más állati eredetű táplálékkal is megelégszik. A halak a táplálék fehérjéiből szénhidrátokat, és zsírokat képesek előállítani. Emiatt figyelni/ vigyázni kell a fehérjében gazdag táplálékkokkal. A fehérjében gazdag, de szénhidrátban és zsírban szegény táplálékon is elhízhatnak. A fehérjét viszont nem lehet pótólni szénhidrátokból vagy zsírokból. Sokan nagyon sokáig etetnek műeleséggel, ami nem nagy hiba, viszont ezek nem olyan táplálóak. A száraz eledelen felnőtt ivadékok nem lesznek olyan fejlettek és nem fognak nagyszámú utódokat nemzeni, vagy ezek az utódok betegesek lesznek. A kishalakat érdemes tubifexszel etetni, hiszen a tubifex magas fehérjetartalma miatt növésre "serkenti" a kisebbeket.

 

Szaporodás:

A guppik elég hálás díszhalak. Ha rendesen tartod őket, akkor egész évben szülnek. Ha úgy vesszük, hogy körülbelül minden alkalommal 10 utód túléli, akkor egy évben egy anyától akár 130 utód is születhet. A hímek folyamatosan udvarolnak, ne ijedjünk meg, ha ilyenkor érdekesen rebegtetik az úszójukat. A hímeknél elég feltűnő a gonopódiummá (párzószervvé) alakult farok alatti úszója, amellyel a spermákat juttatja be a nőstény ivarnyílásába. Egyesek azt állítják, hogy fontos a hím kinézete. Azt mondják, hogyha összeteszünk egy színtelen és egy szép, tarka hímet egy nősténnyel, akkor valószínűbb, hogy a nőstény a tarkával fog párosodni, persze mindkét hím fog udvarolni. A hímekre nem jellemző a rivalizálás, habár néha kergetik egymást, de csak ritkán. A nőstények 4 hetente (+;- 4 nap) szülnek, persze szülés után elzavarják a hímeket, és 2-3 nap pihenőt tartanak az újabb "kaland" előtt. Az én véleményem szerint jobb az, ha az anyát egy szülőszobába rakjuk, ahol a kicsik minimum 80%-a megmarad az utódkannibalizmus miatt, mintha az akváriumba szülne bele az anya, és természetes kiválasztódás (menekülés a nagyobbak elől) lenne. Persze ha rendesen etetjük a nagyobb halakat, akkor nem vetik magukat a kicsikre. Az anyát elég egyszer megtermékenyítenie a hímnek, hiszen az anya egy párosodás alkalmával többször szülhet egymás után, mert elraktározzák a spermát magukban. Érdemes a fiatal nőstényeket 6 hónapos korukig szűzen nevelni, és akkor a legszebb hímünkkel összetenni, mert akkor hamar végbemehet az aktus. Állítólag a kis utódokban, amelyek nőstény neműek, elraktározódik az apából egy kis mennyiségű sperma, és az első 6-7 hónapban hímek nélkül is szülhetnek, viszont ezt még nem bizonyították. A kicsik színezete az anyától öröklődik nagyobbrészt. Az anyától a 90% az apától 10%. Szóval ha egy Red Diamond hím párosodik egy 3/4-es fekete nősténnyel, akkor többnyire feketék születnek, kisebbrészt pirosak, és lesznek keverékek is. Az anya többnyire este szokott szülni, vagy pedig a kora reggeli órákban, ez persze nem zárja ki, hogy nem jöhet rájuk napközben a szülés. Ilyenkor az akvárium falánál fel-le úsznak, sötétfekete a terhességi foltjuk, és kígyómozgással úsznak. Általában elbújnak, vagy a víz felszínén vannak, és néha néha megrázkódnak. Egy alkalommal (az etetéstől, és az anya korától függően) 15-90 utód jöhet a világra. Az fiatal anya keveset szül, élete felénél (2-3 éves korában) eléri a maximumot, és aztán fogyatkozni kezd az utódszám. Amire nagyon vigyázni kell, hogy az apaguppi ne kerüljön az ivarérett lánya közelébe, és ugyanez érvényes a fiú-anya párossal is. Ilyenkor gyenge utódok jönnek a világra. Lehetnek gerinferdült kicsik, lehetnek akik hamar elkapnak betegségeket, ami az egészséges halaink számára sem jó. Éppen ezért vigyázzunk, nehogy vérfertőződés történjen.

 

Szülés:

Mikor látjuk, hogy beindult a szülés, akkor el kell dönteni kivesszük, vagy nem? Ha nem vesszük ki, akkor érdemes az akvárium környezetét besötétíteni,(letakarni, függönyöket elhúzni) hogy minél több utód tudjon elbújni a növények között. Ezután mi csak annyiban járulhatunk hozzá a kicsik felneveléséhez, hogy jól etetjük a többi halat. Ha kivesszük, akkor feltételezhetően több utód marad meg. Sok múlik azon is, hogy el vannak-e különítve az anyától, vagy ott úszkálnak előtte, mint áldozatok. Az anya sajnos megeheti őket. Éppen ezért célszerű egy szülőszobát beszerezni. 

Itt az utódok lejebb süllyednek közvetlenül a szülés után, és nem válnak az anya táplálékává. Lehet látni, hogy a fenti részt, ahol az anya szül, el lehet választani, és akkor az egyik oldal üres marad a kicsik számára, amely feltétlenül szükséges, hiszen születés után fel kell hogy menjenek a levegőre, ugyanakkor éredemes az ellető ketrecet  az akvárium fény felőli oldalától legtávolabbi, legsötétebb sarkába tenni. Az újszülött halak ugyanis a fény felé törekednek, és így igen hamar kikerülnek az anyjuk által veszélyeztetett térből. Miután az anya végzett, helyezzük át a kisebbeket egy nevelőakváriumba. Ott nőhetnek egészen addig, amíg nyugodt szívvel be lehet rakni őket a nyagyobbakhoz. Az elején a nagyok rájuk vetik magukat, de bízzunk a kicsikben, el fognak menekülni, és a nagyobbak látni fogják, hogy ez nem kaja. A kicsik növekedése nagyban függ a rendelkezésre álló helytől, és az etetéstől. Ha minden 2. vagy 3. nap etetjük őket, akkor ki merem jelenteni, 5 hónaposan is olyan kicsik lesznek, mint egy jól feljlett 2 hónapos. Az oxigénhiány is igen súlyos növekedéscsökkentő tényező, amellett halainkat igen fogékonnyá teszi különböző betegségek iránt. Ezért kerülni kell a túlzsúfolt elhelyezést is, vagy megfelelő szellőztetéssel és filtrálással kell biztosítani az oxigénszükségletet. Csökkenteni kell tehát a víz szennyeződését, gátolni kell a különböző mikroorganizmusok elszaporodását, mert ez közvetve csökkenti a halaink számára felvehető oxigénmennyiséget. Sok szerencsét mindenkinek! Akinek kérdése, kérése van, az forduljon hozzám, de mivel itt nincs "Kérdések és válaszok" menüpont, ezért ha kérdésetek lenne, akkor egy másik oldalamra írjatok.